DO IN
A Do-in olyan gyakorlatok összessége, amelyek a testünkben áramló élet-energia keringés harmóniájának helyreállítására szolgálnak (japánul Kí, kínaiul Qi, Chi vagy Csí).
A Do-in kitartott mozdulatok, feszítések sorozatából, légző gyakorlatokból és önmasszázsból áll.
A do in hatása
A do-in (kínaiul: taoyin) jelentése: a testben lévő energiák tudatos vezetése, irányítása.
Gyakorlatsor – az első 6 alapgyakorlat (ShizutoMasunaga)
Ha valamelyikgyakorlatvégzésekormerevségetvagyfizikailagnehézségetérzékelünk, ez azt jelenti, hogy abban a meridiánban elakadt az energiaáramlás, vagy más probléma van. A hajlékonyság, könnyedség pedig a meridián megfelelő működéséről ad információt. A gyakorlatok végzésekor próbáljunk mindvégig egyenletesen, kényelmesen lélegezni. Igyekezzünk ki egyensúlyozottak, lazák maradni. Egy-egy gyakorlatot 2-szer végezzünk el. Mindig figyeljük meg, hogy érzünk-e változást testünkben, hol feszesek az izmok, hol lazulnak el, érzünk-e bizsergést, melegséget, vagy mást, ami esetleg nem megfogalmazható, de változás a kiinduló helyzethez képest.
Fémelem: A tüdő- és a vastagbél-meridián
 | Tegyük a kezünket a hátunk mögé. Tegyük keresztbe úgy, hogy a bal kezünk legyen fölötte a jobbnak, aztán akasszuk őket egymásba a hüvelykujjunknál fogva. Hajoljunk előre, közben emeljük fel karjainkat olyan magasra, amennyire csak bírjuk. Tartsuk ki ezt a pózt, lazítsuk el az izmainkat, és lélegezzünk kétszer. Miközben kitartjuk a pózt, igyekezzünk megjeleníteni magunk előtt, ahogyan aki végigszalad a testünkben a fejünktől a lábunkig, főképpen a vállainkban, a mellkasunkban és a karjainkban. Teljesen lazuljunk el. |
Földelem: A gyomor- és a lépmeridián
 | Térdeljünk le a talajra, fenekünk a sarkunkra támaszkodik. Kulcsoljuk össze a két kezünket, és emeljük fölé olyan magasra, amennyire csak tudjuk. Felső testünkkel lassan dőljünk hátra, egészen addig, amíg hátunk rá nem fekszik a talajra. Tartsuk ki a pózt két lélegzetvételnyi időre, aztán térjünk vissza a kiindulási helyzetbe. Végezhetjük a gyakorlatot úgy is, hogy kezeinket a mennyezet felé fordított tenyérrel kulcsoljuk össze. Ez a gyakorlat csodálatos a gyomor- és a lépmeridiánra |
Tűzelem: A szív- és a vékonybél-meridián
 | Üljünk le a talajra. Illesszük egymáshoz a két talpunkat, és behajlított térdeinket távolítsuk el egymástól úgy, hogy lábfejeink a lehető legközelebb kerülhessenek a testünkhöz. Fogjuk meg a lábfejeinket. Könyökeinket helyezzük a térdeinkre, és próbáljuk fejünkkel megérinteni a lábujjainkat. Ezzel egyidejűleg térdeinkkel a talajt igyekezzünk megérinteni. Legjobb esetben képesek vagyunk fejünkkel elérni a lábujjainkat, miközben térdeink a talajt érintik. Ne, hogy túlerőltessük magunkat! A nyújtózkodás maximumát tartsuk ki két lélegzetvételnyi időre. Aztán lazuljunk el. |
Vízelem: A vese- és a hólyag meridián
 | Üljünk le a talajra, nyújtsuk ki egyenesen a lábainkat, és hajoljunk előre, két nyújtott kezünkkel érintsük meg a lábujjainkat. A nyújtózkodás maximumán tartsuk a pozíciót, és minden egyes kilégzésre néhány millimétert közeledjünk a talaj felé. Az energiaáramlást különösen a hátunkban és a lábunk hátoldalán érezhetjük. |
MásodlagosTűz: A szívburokés a hármasmelegítőmeridián
 | Üljünk lótuszülésbe, vagy törökülésbe. Keresztbe tett karokkal fogjuk meg mindkét ellenkező oldali térdünket. Hajoljunk előre, hajtsuk előre fejünket is, ameddig lehetséges. A nyújtás maximumán maradjunk néhány lélegzetvételnyi ideig. Az energia, ki, különösen a felső testünk hátsó oldalában és a karjainkban áramlik. |
Faelem: a máj és az epehólyag meridián
 | Maradjunk ülve a talajon. Csináljunk nagyterpeszt, olyan nagyot, amelyre képesek vagyunk. Kulcsoljuk össze kezünket és így emeljük magas tartásba a fejünk fölé. Majd hajoljunk az egyik oldalra a nyújtott lábunkhoz. Próbáljuk megérinteni lábfejünket a kezünkkel. Érezzük a nyúlást egész oldalunkban a derekunkból kiindulva. Majd ismételjük meg az oldalra hajlást a másik oldalra is. |